reblog

(javított és kibővített verzió)
Az egyik posztban felmerült, hogy az nem élet, hanem az maga a pokol, ha valaki nem hisz semmiben, ha valaki azt gondolja, hogy egy élet van, aztán megrohadunk, elporladunk és kész vége ennyi volt, semmi nem marad utánunk csak néhány atomkupac...
Hát most ezen felbuzdulva írom, azaz írnám, a kommentem (már ha lehetne oda, de tiltva van a kommentelés), ami közben meg már egészen kiterebélyesedett, mert máshol is a témában irkáltam és bizony - nincs menekvés - ihlet lett...
Bár az alapvető motiváció és a lényegi téma elsősorban részemről nem a megmagyarázhatatlanság volt, de egy arról szóló poszt késztetett előbb kommentelésre, aztán adta a további löketet, hogy valamit összehányjak ide. Így meg már belefolyok a megmagyarázhatatlanság filozófiai problematikájába is és az agymenés (szó szoros értelmében is, hiszen az agyról lesz szó jobbára) el is szabadul... gyenge idegzetűeknek nem ajánlom... ;)

Persze ez a dilemma is (mármint hogy van-e halál utáni létezés, túlvilág stb, tehát csupáncsak az emberi lény legnagyobb örök kétséges kérdése) egy amolyan megmagyarázatlan, ámde én azt mondom bízvást, nem megmagyarázhatatlan kérdés.
Na elmesélem akkor nektek gyerekek, hogy mindezt én hogy gondolom.

Mert hát mi is ez a fogalom? Megmagyarázhatatlan? Egyáltalán biztos létező, vagy ez is csak egy tévfogalom, álfogalom; megint egy a sok, végtelen sok, emberi önámító kamufogalom közül? Hát tartok tőle, ez bizony így van... legalábbis szerintem. Nem létezik olyan szerintem, hogy megmagyarázhatatlan. Ez a fogalom értelmezhetetlen, értelmetlen. (ezt már előre is bocsátom, csak hagyományosan, hiszen nagy alapfogalom cáfoló vagy legalábbis alapjaiban és létezeésében erősen vitató hírében járok itt újabban, úgy tudom...)
De majd erre visszatérek még a posztban, így biztos hogy releváns és adekvát lesz ide a blogversenyre, és még igen fontos alapvető kérdésnek is tartom a dolgot. Van vélemény és mondanivaló kivételesen végre tehát tényleg! Nem erőlködés, meg ilyenek, nem kényszerposzt az ötvenezerért, hanem ha már így eszembe jutott (mert először semmi nem jutott eszembe egyébként kapásból arra, hogy megmagyarázhatatlan, csak valami kényelmetlen vakaródzó fura kétséges érzés)...

Noshát és naszóval (igen helytelenül egyben, mert ezt szeretem és a noshátot ugyebár nagybecsű bölcs kedvesvezetőnk, a nagy Kárpátok és minden idők legnagyobb örök géniusza is nagyon szereti), ezt most legalább nem késem le, mint az elnököset, hogy pont a lezárás pillanatában lett meg az ihletem, vagy nem tudom mim, mondjuk a motivációm vagymi, az elnökről. (mondjuk meg is kérdeztem, hogy pótlólag tegyem-e ki... választ még nem sikerült a tisztelt (slurp benyalok az ötvenesért, hátha akkor bejön már végre, gyerekek hát éhen döglök vazzeg :D ) Reblog-sprint team-nek kipréselni magából számomra, de már mindegy is, mert úgy döntöttem, ha már megvan, hát azértis kiteszem poszthumusz versenyposztként, utólag az elnököset is és kész. Hátha netán valaki még elolvassa és élvezi (ha nem, az sem baj, kit érdekel, én majd elolvasom párszor és élvezem, hiszen a legnagyobb rajongója vagyok ugyanis önmagamnak; szívesen olvasgatom az írásaim, tehát egy lelkes visszatérő olvasó biztos hogy van és az elvégre már végülis nagy dolog nemde? (ahogy mondani szoktam, ha mondok valami fárasztó poént, amire mindenki fanyalog, de én legalábbis nagyon élvezem és nagyot röhögtem, szóval legalább egy embert ez szórakoztatott, tehát már megérte, már jó volt...) Node nem tudom ezzel ki hogy van, talán dili, de szerintem sokan titkon így vannak... ugye srácok? Naa nem kéne álszentkedni, minden blogíró saját maga első számú rajongója és lelkes olvasója... tudom én... ;)

Node akkor most már vágjunk végre bele! (hiszen a rizsa már túl sok volt, de hát közben Akkezdet Phiai-t hallgatok, szóval be vagyok hangolódva a végtlen slam flow-ra...) XD

Szóval akkor tehát, ad egy, szerintem ami megmagyarázatlan (és triviális: ilyen bizony sok van), az nem mindig megmagyarázhatatlan! Igaz? Ez nyilvánvaló, szóval nincs is ezen mit agyalni vagy vitatni mert akár ténynek is vehetjük. Sőt továbbmegyek: sohasem az! Nem is lehet. Hiszen ami megmagyarázatlan, arról csak ennyit tudhatunk és többet nem. Azt semmiről sem tudhatjuk hogy megmagyarázhatatlan, mivel ez nem tudható, ez nem is létező, kényszeres - nem ritkán hazug -  tévfogalom.
Ám e két kifejezés, bár nagyon hasonló, az eltérés apró, mégis biztos, hogy mást jelent! Méghozzá jelentősen mást. Szóval ezt akkor elöljáróban és futólag deklaráltuk is nagyjából. (majd még egyébként ebbe belemegyek és kibontom azért persze, nem ússza meg igérem, aki van olyan mazochista, hogy végigszenvedi ezt az agymenésem is gyerekek...)
Megmagyarázhatatlan dologról tehát nem fogok írni, mivel nem tudok ilyet, mivel szerintem ilyen nincsen, tehát csak arról fogok írni, hogy ilyen miért nincs szerintem, azaz miért nem létező-, álfogalom és tévfogalom ez. Viszont megymagyarázatlan dologról pedig írhatok, hiszen azt meg könnyű: se vége se hossza a megmagyarázatlan dolgoknak ugyebár.

A másik pedig, hogy - és itt a bizonyos ihletet adó blogbejegyzésre reagálva, ahol azt írta kolléga, ha merhetem így nevezni, hogy aki nem hisz semmi spirituális misztikus dologban, a halál utáni történésekkel kapcsolatban (meg úgy amúgy is), az nem élet, az pokol, az borzalom, na azt aztán nem lehet...
Noshát én pl. így élek kérem szépen, tehát lehet így is, hogy szerintem lóxar sincs és ennyi, elrothadunk és kész, és mégsem szenvedek, tessék elképzelni, nem pokol az életem, tök boldog vagyok így is és vidám!! Hoppá hoppá... Na most akkor mi van? (ja, tudom, hazudok oké... meg persze bolond is vagyok tudom tudom....hahaha)
Azonban el kell itt mondani, hogy azt nem tartom kizártnak, hogy ha egy igenigen magas szintre (meg sem tudom- és tán meg sem lehet fogalmazni milyen szintre) fejlődik valaki (pl ahogy az ázsiai-, pl taoista nagymesterek ugyebár állítólag, már olyan képességeket képesek elérni, de csakis a testükkel és agyukkal, bármi testen kívüli erő vagy rész nélkül, bármi másik létsík meg transzcendencia blabla nélkül, főleg hogy ugyebár a taoisták nem hisznek az égvilágon semmi misztikumban és transzcendenciában ugyebár, tehát nem természetfeletti lélek, nem túlvilág, nem valami isteni maszlag, és nem is Mennyország, bár ha megvalósul, az már olyan létállapot, amit akár Mennyországnak is nevezhetünk végül is ha akarunk allegórikusan, hiszen egy tökéletes és boldog, igen kellemes és élvezetes állapot lehet tán), hanem annyiról van szó, hogy pusztán az agyunk, csupán ez a rejtélyes és valóban egyelőre teljesen megmagyarázatlan (de nem megmagyarázhatatlan!) szerv, képes fantasztikus elképesztő és (egyelőre) felfoghatatlan dolgokra. Ez pedig nem valami természetfeletti, nem valami misztikus meg transzcendens, megfoghatatlan, akárhogy önkényesen magyarázható (hiszen a misztikum lényege valójában kb ennyi) ködös világ, hanem egyszerűen az agyunk, a szervezetünk, puszta anyag... itt és most... mindenkinek ott van a fejében és sehol másol!

Láthatjuk a természetben is micsoda emberfeletti (holott az evlúciós skálán ugyebár messze az ember alattiak) képességekre képesek élőlények fejletlenebb aggyal vagy akár agy nélkül. Bizonyos rovarok, csak fejlett idegrendszerrel, irtózatos reflexek- és nálunk akár százszor és ezerszer finomabb érzékszervek birtokában vannak; repülnek ugyebár némelyek úgy, hogy szinte fizikai képtelenség amit produkálnak (akár a szárnyuk mérete és a testük tömege aránya, vagy éppen a szárnyuk mozgási  sebessége, ami emberi szemnek nem is látható, csak egy homályos felhőt látunk, ha repül a szárnyai helyett, kiszámolható fizikailag hogy némlyeik elvileg nem lehetséges, amit produkál..!).
Bőrszínt váltó hüllők, melyek képesek bárminek a színét de még a felületét, szinte szó szerint kivetíteni a bőrükre... az álcászás nagymesterei, kiknek az agyuk, ha egyáltalán van, nálunk sokkal de sokkal fejletlenebb (mégis amikre képesek vele, az a mi képességeink extrém sokszorosa és meghaladja nagyon messze azt), és ugyebár pl. van olyan rovar, ami teljes körpanorámát lát és értelmezi is azt, nem zavarja meg, hanem még kifinomultabb is a mozgása, de hátulról sem közelítheted meg, hogy ne vegye észre (aztán agya meg nincs is); van másik, amely meg olyan tartományokban érzékel akár hangot, akár fényt, amit mi közel sem, vagy leginkább semmennyire, apró töredékényire sem (távolra látás, sötétben látás és egyéb érzékek, hallás, szaglás, többszörösen szenzitívebb mint nekünk); van mely olyan sebességgel mozog a test méretéhez és tömegéhez, valamint az izomerejéhez képest, hogy az megfelel annak, mintha mi emberek min. kb. 220 km/órával tudnánk futni; és lehetne hosszan sorolni még a csodaszámba menő biológiai jelenségeket, amit élőlények produkálnak és mindegyiknek az idegrendszere illetve esetleg kezdetleges fejletlen agya teszi ezt lehetővé, semmi más. Az evolúcióról és alkalmazkodásról nem is beszélve; egyes külső tényezőkre, környezetre reagáló elváltozások idővel képesek egyszerű viselkedésből, átkerülni a genomba... Mégis hogyan? Megmagyarázatlan, de van. A csodás és rejtélyes szervezet, az idegrendszer (mely rejtélyes, megmagyarázatlan de bizonyosra vehető kapcsolatban és kölcsönhatásban van a génekkel).
Az élőlények idegrendszere, az idegsejtjei, na és persze ugyebár mindeme képességet lekódoló génkészlete adja ezt; a szervezet 100%-ban, vagy legalábis 10-nél jelentősen többen kihasználja a hozzánk képest kezdetleges fejletlen idegrendszert (mondom, agya sincs a többségnek, éntudata sincs, tehát annyira már nem komplex az idegrendszere messze sem, mint a miénk). Mégis eme képességeik sok sok sokszorosan fejlettebbek mint a mieink. Hogy lehet ez? Rejtély, megmagyarázatlan (de semmiképp sem megmagyarázhatatlan...) szerintem...

Node mi emberek, ezt az extrémen túlfejlett és túlméretezett agyunkat, ami elvileg az evolúció csúcsa és netovábbja, ugyebár állítólag csak 8-10% százalékban használjuk ki - mondják. Így meg aztán pláne fura ez az egész nem?
Persze ez téves urban legend csupán. Valójában nyilván 100%-át használja az agynak a szervezetünk és a testünk természetesen; azonban valóban a gondolkodásra, az öntudatra, a személyiségünk és egónk funkcióira úgy sejtjük, hogy 8-10% jut ténylegesen ebből és a többi fölött nincs befolyásunk, (ez nem jelenti azt, hogy nem is használja az egész emberi lény, megismétlem, természetesen használja a testünk, a mögöttes tudat vagy tudattalan az ösztönös és háttérfolyamatok stb, természetesen minden idegsejtet kihasználnak, hiszen az evolúció és természet olyan pazarlást nem engedhetett meg magának nyilván, hogy egy hatalmas hiperfejlett agy 90%-a ott pang egy egyedben, semmire sem használva, eleve talán el is halna).
Tehát az éber tudatunk, az egónk van valóban csupán ebben a 8-10%-ban! (a mítosz ebből ered nyilván).

Nos ez is egy igencsak megmagyarázatlan, de nem megmagyarázhatatlan dolog. Az agyműködést mai napig gőzerővel kutatja a tudomány, az idegrendszerről, az idegsejtekről (neuronok, szinapszisok, axonok, dendritek blablabla, tudunk már annyi mindent, hogy már több mint sok, az ismeretek tengerében el lehet már így is veszni), mégis a teljes átfogó kép még mindig nincs meg, teljesen tökéletesen mindenesetül még mindig nem tudtuk az agyat leírni, megismerni. Ezért bár azt tudjuk, hogy kb 10%, ami fölött úgyahogy befolyással és kontrollal bír az emberi éntudat (bár ez is kérdés, hogy ez valós befolyás-e, vagy csak annyiról van szó, hogy ennyi van biztosítva az emberi lény számára az éntudat, az önazonosság illetve a tudatos gondolkodás funkciójára.
Nagyonis meglehet, hogy valójában ténylegesen befolyásolni, a tanuláson ill. részlegesen az emlékeken (tehát amit tudatosan idézünk elő) illetve a pillanatnyi mozgáson és a rövidtávú döntéseken kívül (annak kihatására már nem vagyunk különösebb befolyással... "ember tervez isten végez" ugye) semmi valós "hatalommal" még az éber tudatunk, az öntudatunk fölött sem vagyunk, csak részben, illetve bírjuk ennek illúzióját. Ez is még az alapos, teljes és kimerítő magyarázatra vár, tehát megmagyarázatlan. Node miért is lenne megmagyarázhatatalan? Ez sem az, mivel semmi sem lehet az! (legalábbis szerintem)

Mert mégis mi is az hogy megmagyarázhatatlan? És itt, most térek vissza a témaadóra, bár nem a mondandóm lényegére.
Amikor valaki azt állapítja meg, hogy ez márpedig megmagyarázhatatlan, akkor nem gondolja végig, hogy milyen abszolút objektív, fatális és ultimális fogalmat illetve kategóriát jelentett ki. Ha valami valóban megmagyarázhatatlan volna (sima szemantika, szó- és fogalom értelmezés ez ugyebár), azt mondja ki hogy lehetetlenség megmagyarázni, s mint ilyen ugyebár ez nem csak a jelenre vonatkozik ráadásul, hiszen amiről deklarálom és rögzítem hogy ez márpedig lehetetlen, akkor máris a jövőről is szóló örökérvényű standardot, mondhatni axiómát alkotok (vagy legalábbis akarok alkotni), mert a lehetetlenség, mint írtam ultimális és fatális, azaz örök érvényű vitathatatlan fátum. Valójában nincs is időbeli dimenziója, lehetetlen - kész pont és ez végleges. Az azt jelenti hogy egyszer s mindenkorra nem lehetséges sohasem. Most sem, soha nem is volt és nem is lesz. A lehetetlen fogalma tehát nagyon veszélyes, nagyon kockázatos, és abszolút terminált, valós léte pedig vitathatatlan visszafordíthatatlan megmásíthatatlan örök érvényű bizonyos abszolút tény. (túl azon hogy ilyen valós fogalom eleve nincs semmilyen téren soha és sehol, hiszen abszolút objektív ultimális bizonyosság sem létezik, következésképp lehetetlenség sem, minden csakis relatív és szubjektív lehet, legjobb esetben konszenzusos interszubjektív illetve empirikus, experimentális ténynek tekintett paradigma, ami triviálisan absztrakt és ultimális filozófiai aspektusból továbbra sem biztos, hiszen nem is létezik ebből az aspektusból a biztos fogalma; ahogy Archimedes mondá ugyebár: "Adjatok egy biztos pontot és kifordítom sarkából a világot" Értem? Nem a Földet, hanem az egész világegyetemet!! Ezzel meg is ragadta ezt a problémát örökérvényűen. Nyilván a matematikában bizonyos zárt rendszerekben, illetve deklarált és fixált inercia rendszerekben képezhetők lehetetlenségek, és pontosan megmagyarázni vagy inkább értelmezni lehetetlen paradoxonok és oximoronok, de kilépve a zárt rendszerből, már egy absztrakt magasabb metafizikai rendszerben, azaz a teljes és ismeretlen valóságban nagy bátorság lenne leszögezni, hogy szintúgy érvényesek. (csak egy példát mondok, a paradoxont csak mi értjük annak emberek; ám ha egyszer kihal az utolsó ember és esetleg az utolsó gép is leáll amit ember kreált és emberéhez hasonló rendszerben és logikával gondolkodik, mint mesterséges intelligencia, akkor olyan rendszer marad nyilván, ahol már azt értelmező híján az adott paradoxon sem létezik, így a korábbi szubjektív megmagyarázni és értlemezni lehetetlenség is megszűnik; tehát ezek a példák inkább csak azt mutatják meg (pl. Gödel tétel), hogy ne legyünk önhittek és képzeljük azt hogy a teljes valóság megérthető és leírható, hiszen könnyedén alkothatók elvi paradoxonok és oxiumoronok, melyek értelmetlenek, igazak és nem igazak egyszerre, illetve önmagukat cáfolják. Azonban ha kilépünk eme axiómák érvényességi zárt rendszeréből (tehát az emberi gondolkodás, a logika és filozófia illetve elméleti absztrakt matematika, nem túl reális bár mégis nagyon racionális és logikus világából), ott már nem biztos, hogy helytálló az a bizonyos precedens axiomatikus paradoxon, hiszen valóságban nem is létezik, sem maga, sem amit felvet, így hát szükségtelen megmagyarázni és megérteni, mitöbb pont hogy megmagyaráz valamit, tehát az maga egy magyarázat, mégpedig arra és azt, hogy mindentudók és mindent megértők nem lehetünk. Ennek ellenére én azt mondom, hogy a teljes pragmatikus megismerés lehetséges (a pragmatizmuson és értelmességek rendszerén kívül eső dolgokat nem kell felétlen megétenünk, sem megmagyaráznunk, hiszen semmi hasznuk semmi értelmük, lényegében nyugodtan ignorálhatók), de hát már ez is önmagában egy paradoxon... A bizonyos önmaga farkába harapó kígyó, mint ultimálisan az egész világegyetem és létezés is (pl értse meg valaki a Nagy Bummot és Nagy Zuttyot), hogy a semmiből hogy lesz valami vagy éppen hogy mi van előtte és utána, sem tér sem idő, mégis valami mégis, hiszen valahonnan jött az a töménytelen mennyiségű és ma is táguló anyagmassza ami a Nagy Bummnál manifesztálódott... na ezis olyan, amit felfogni sem nagyon lehet, legalábbis egyelőre... node biztosan tudhatjuk-e hogy sohasem fogjuk..?

A megmagyarázhatatlanság tévfogalom tehát szerintem, hiszen mégis ki és honnan tudná megmondani, hogy egy dolgot valóban abszolút objektív és ultimális módon lehetetlenség megmagyarázni, akár most, akár a jövőben végtelen téridőskálán??? (de amúgy a mondat végén ez az idődeklaráció mint már pedzegettem is, értelmetlen, hiszen a lehetetlen fogalmának nincs szüksége időre, magában foglaja alapvetően az örökérvényt, hiszen ha valami jelenben nem lehetséges, de a jövőben igen, vagy nem tudjuk és ezt be is látjuk, máris beláttuk hogy nem lehetetlen, hiszen ami a jövőben lehetséges, de jelenben nem, arról max annyit állíthatunk helyesen és pontosan hogy most jelenleg éppen lehetetlen, ámde csak a lehetetlen, mint olyan, szimplán és önmagában az abszolút objektív lehetetlen fogalma helytelen és téves rá, hiszen nem tudjuk és nem is tudhatjuk, hogy a jövőben lehetséges lesz-e vagy sem... mitöbb még csak azt sem hogy ultimálisan bármi is lehetetlen vagy sem...) Igen-igen tudom, ez már amolyan absztrakt, elvont félőrült filozofálás, játék a szavakkal tudom (vagy legalábbis annak tűnik), de mégis egy gondolkodó ember számára nagyon fontos, mert az alapvető fogalmakat illik helyrerakni egy konzisztens és korrekt világképhez... márpedig abban a lehetetlenség fogalma nem férhet bele, mivel ilyen attributum egyszerűen nem megállapítható, legföljebb a pillanatnyilag lehetetlenség jó esetben. Ezt remélem immár ki is fejtettem érthetően és meggyőzően (bár nem egyszerűen.... lehet-e ezt úgy vajon?), a magam munkásparaszti pragmatikus egyszerűségével...

És akkor még nem is beszéltem arról, hogy bármiről is, amiről akár absztrakt ultimális interdisziplináris abszolút objektív állítást és bejelentést teszünk, még egy szinttel "kijjebb" lépve érvénytelen, hiszen mindez csak a Nagy Bumm és a Nagy Zutty közötti téridőben lehet tán adekvát, azon kívül egyáltalán nem tudjuk mi van, vagy van-e valami (vagy legalábbi számunkra annak értelmezhető dolog) és az azon kívüli "izében" vajon bármi is érvényes, amit mi eme rendszeren belül, a mi univerzumunkban annak tekinthetünk... igen tudom, ebbe bele lehet őrülni, ez az igazi lufi hámozás (ahogy némelyek mondják)...

Node ugyebár egy megmagyarázatlan témánál vagyunk az elme és a tudat, illetve az agy kihasználtsága nagy kérdésénél (ráadásul ennek kapcsán a nagy shakespeare-i kérdésnél, hogy "lenni vagy nem lenni", azaz létezik-e halálon túl is lét vagy halákor itt a vége fuss el vége... s a kettő szerintem nagyon de nagyon szorosan függ össze, ezt boncolgatom (bár sajnos tudom, szokásom szerint nem túl szószátyár módon) és térjünk is akkor ide vissza!

Tehát persze nyilván az agy 100%-át használja maga a test, a szervezet természetesen.
Még akkor is, ha tartalékok vannak az egyéb idegrendszerben is (pl gerincvelő leginkább ugyebár) kevés lenne a kb 10% nyilván. Tehát valójában a 10% két esetre helyes. Az egyik, hogy kb 10% az úgymond biztonsági tartalék, a "paritás" azaz arra fenntartott terület (ámde nem az egész szervben, hanem minden főbb részegységében, alrendszerében! (amiből van jópár ugyebár) Ez extrém fontos!), ha valami sérülés, bármi egyéb hiba történik, máris képes szinte bármely más agyszövet átvenni az adott kieső funkciókat (a teljes rendszert akár át is organizálja, ha tetszik: konfigurálja, ha kell, konzisztensen, zavar mentesen), a veszteséget pedig képes az agy a paritás területektől, amik nem egy homogén terület egy helyen, hanem teljesen szórványosan vannak, lényegében minden szekció bír egy paritás résszel. Ezek összessége a teljes szervben kb 10%. (hasonló a diszk paritás, vagy a memória paritás erre a kibernetikában, mint ahogy az egész agy, "minő véletlen", de analóg azzal... igen itt egyfajta kreacionizmusra célzok, ám én speciel egy misztika nélküli kreacionizmust tudok csakis elfogadni, de hát ez igencsak messzemtuató téma...)
Azonban nem ez a lényegesebb, hanem a másik kb 10%-os részarány, amit már említettem; ez pedig a bizonyos egó, a személyiség, az öntudat, a tudatos gondolkodás területe, ergo az, amit te önmagadnak, az énednek képzelsz (és persze én is meg ő is, meg mindenki). Ezt bocs, de nem győzöm hangsúlyozni, mert a legfontosabb! Hogy ne keverjük az egyáltalán valójában használt részarányát, és az éntudatra, a személyiségre és gondolkodásra használt részarányát az agyunknak!

Tehát a 100%-ban kihasznált agyunk mind a 100%-a fontos, egyetlen árva neuron sem felesleges (és nem ott pang és vár valami reménytelen semmire hiába). Még akkor is, ha tartalékok vannak benne bőven (de nem túlzottan, hanem pont optimálisan), meg lehet nyugodni, használjuk az egészet természetesen és nyilvánvalóan. Torz, korcs, evolúciós zsákutca lenne egy lény, ha egy ilyen csodás szerv, a legnagyobb, legfejlettebb, legkomplexebb létező idegrendszeri szerv, a faj testméretéhez és súlyához arányosítva és amúgy is, a létező legfejlettebb idegrendszeri elit csúcsszuper szerv, az evolúció csodája és csúcsa, a bolygón és az evolúció történetében is a netovább, és nem használnánk egyáltalán semmire a 90%-át, hanem passzívan csak ott "úszkálna" az agyvízben? Abszolút értelmetlen, nevetséges nonszensz volna... Nagyon is használunk minden egyes agysejtet, azaz a testünk, a szervezetünk és főképp a tudattalan. De persze ez sem olyan egyszerű (hiszen emlékezzünk: már agy nélküli, fejlett idegrendszerű lények is milyen extrém dolgokra képesek ugyebár, akkor nekünk még sokkal többre is kellene fussa az idegrendszerünk képességeiből, kapacitásából és teljesítményéből, ez kézenfekvő és nyilvánvaló). Tehát a 90%-ot használja a tudattalan (nevezik ezt a misztikusok és ezoterikusok pl felsőbb énnek is).

Node mi is ez? Ez is persze megmagyarázatlan jelenleg pontosan tudományosan (de aki még ezek után is a megmagyarázhatatlan nem létező tév-kifejezésre gondol, annak a fenekét szétrúgom így virtuálisan az éteren keresztül is, de ha idejön érte hozzám, esküszöm élőben is megteszem...).
Innen, ebből az agy szekcióból jönnek az önkéntelen érzelmek (milyen jól meg is mondja ez a kifejezés hogy önkéntelen, tehát a 10% az öntudaté a tudatos gondolkodásé, amit kvázi önkéntesen csinálsz, és egy másik 90% kb, amit önkéntelenül, önkéntelen dolgokra használ a szervezeted, a tudattalanod), pl a tudattalan irányítja ugyebár többek közt az emésztést, a mirigyeket, hormonokat, szabályozza a szívverést, az izzadást, a kiválasztást, és nem is sorolom, mert ezernyi funkció van még nyilván, amit eme elme terület kontrollál, irányít és vezérel. Nincs ez sem alaposan leírva, megismerve (megmagyarázatlan)... ez persze az egész agyra is nagyrészt igaz, egyelőre sajnos...

Ha számítógéphez hasonlítjuk (a paritásról már volt is szó ugyebár), akkor szerintem mondjuk pl. a BIOS a tudatos terület a konkrét gondolkodás és ingerületi rendszer (ugyebár input output) illetve a parancs végrehajtó alapja (IT mérnökök biztos most felszisszennek, de nyugi tessék ezt szinte irodalmi metafóraként fogadni és akkor nem lesz gond... ;) ), tehát az akarat. Ez a 10%, persze nyilván ezt egy PC-nél így nehéz százalékban megmondani, de nyilván sokkal kevesebb egy valódi bios a teljes komplex rendszer működésében, valószínűleg 1% alatt van, ami az ő aktív funkciója, (persze az újabb generációs bios-oknál kicsit talán több), de metafóra ugyebár, szóval megteszi... (ha valaki nagyon kekec, akkor vegye hozzá még az alapvető parancsértlemezőt is, illetve a boot sector-t is... na jó jó legyen még a base memory is hozzá (és a főbb alapvető rendszer megszakítási memória szegmensek) oké oké, így már jó lesz remélem... így együtt már csak analóg az emberi egóval nem?... (aki még a kernelhez is ragaszkodik, annak már a fenekét tényleg szétrúgom, mert mindegy, a példa és az analógia így is úgy is érthető némi - sok - jó indulattal)... ;) XD
Na és a többi 90% meg két fő részből áll. Elsődleges tudattalan és másodlagos; a CPU és GPU ugyebár a két "zseni", melyek irtózatosan komoly brutális processzorok (már ha komoly a vga csatoló is, de vegyük úgy hogy az, a jobb gépben az általában), és mondjuk legyen az elsődleges vagy fő tudattalan a CPU, az egyéb szekunder segédfunkciók pedig a GPU...

A kb fele-fele arány elvileg (gyakorlatilag szoftver függő nyilván, hiszen van, ami a GPU-t nyúzza meg jobban, ugyebár főleg a játékok, van más meg, ami azt kevésbé, de a CPU-t hajtja meg keményen).
De most a mi metaforikus szoftverünk (akár operációs rendszernek is tekinthetjük és itt a héj, a gui az egónk, a mag a tudattalan, hogy meglegyen a paralel analógia, a program mag vagy ha tetszik motor meg inkább már a tudattalan... fú ebbe a hasonlatba már belegabalyodtam reménytelenül, de hát az egész téma igen komplikált, még ugyebár tudományosan is kutatják és jobbára megmagyarázatlan) ugyebár az emberi elme, ahol a rendszer nagyjából arányosan ossza ketté (jobb és bal agyfélteke ugyebár), tehát kb az emberi elme is ilyen. Van ami tudatos, van ami ösztönös vagy még az sem, hanem reflex-szerű, automatikus motorikus, és van egy csomó, amiről fogalmunk nincs honnan hogyan és miért de bizony nagyonis van, és sok ilyen van. (mirigyek hormonok, enzimek, gének, immunrendszer stb stb stb)
A felsőbb tudat (én jobban szeretem így nevezni a tudattalant) ugyebár kb 45-50%, a másik pedig az egyéb szekunder főfunkciók, a kettő együtt a kb 90%; és itt sok minden megoszlik, a primer felsőbb tudattal, azaz mindkettő irányít valamit és tud valamit vezérelni adott esetben. Normál esetben a teljes felsőbb tudat tart kézben szinte mindent a szervezetben és a mélypszichében is (pl az álmokat is az kreálja az ébertudat számára, hiszen ha álmot észlelünk, az ébertudat részlegesen működik passzívan, és a felsőbb tudat kvázi "filmet" vetít neki, amivel lényegében leköti leginkább, hogy ne ébredjen fel, illetve van egy levezető, lecsengető, feldolgozó feladata is, bizonyos ingerületek és érzetek csapódnak le az éber tapasztalat anyagból (nagy részét aztán kukázza is a rendszer) egy hamis illúzióvilágot kap a valóság helyett az experinentális tudat, hogy közben a felsőbb tudat és a segédje a háttér- vagy szekunder felsőbb tudat (felőlem lehet akár redundánsnak is nevezni, amúgy az egyik célja pont ez is, hogy ha gond van, nem csak az ego áll le (ami sima mélyálomnál is megvan), hanem a felsőbb tudat is (pl kóma) akkor minden alapvető kontrollt és vezérlő funkciót át tud venni az egyik fél felsőbb tudat (ha tetszik agyteke) és üzemelteti a szervezetet szinte zavartalanul tovább, úgy, hogy az egyed életben marad;  mondjuk ő "rendszergazda helyettes".

Tehát a primer felsőbb tudat és a szekunder, ketten párban végzik a háttérfeladatokat a szervezetben, illetve az idegrendszer- és agyműködésben. Az alvás alatt is pl az emlékek szortírozását is és a tapasztalatok feldolgozását, többek közt. Pl. azokat rendszerezik, hogy mi legyen élő emlék, mi halványított, homályos emlék és mit töröl az ego elől teljesen, tehát az ébertudat számára (ettől még az agy persze máshol letárolja, archiválja, pl. hipnózisban elő is hívható minden, mely tárhely szintén a háttér felsőbb tudat reszortja és megoszlik a primer és szekunder tudattalan, illetve a jobb és agy félteke idegsejtjei közt). Ha ez nem lenne, megőrülnénk, működésképtelen lenne elménk és megintcsak azt mondhatom, hogy így rég kihaltunk volna (van ilyen betegség egyébként, ha jól emlékszem hipermnézia a neve, azaz mindenre emlékszik az illető, minden pillanatra, ami csak történt vele, nem túl életképes az illető ugyebár, lényegében egyfajta őrület).

Az agyféltekék osztják ketté alapvetően a felsőbb tudatot és az aktívabb, elsődleges felsőbb tudat van a jobb féltekében a szekunder felsőbb tudat a balban, és az ego zöme is a balban van, plusz egy bizonyos kisebb része egyébként a jobb-ban is. (a paritás területek segítségével pedig bármely terület bármelyét képes átvenni olyannyira, hogy akár egy egész félteke is ha leáll, képes  működni az agy alapszinten (nyilván az ilyen illető már nem lesz egy Einstein, de valahogy elvegetál és nem hal meg, tehát extra nagy biztonságú rendszer, a mindenek fölötti cél, az élet illetve a genom megőrzése - az a bizonyos fránya "önző gén" ugyebár).
A kisagy pl abszolút az elsődleges felsőbb tudat kontrollja alatt van, de ez is érdekes, mivel a szekunder felsőbb tudat bármilyen funkciót át tud bárhonnan venni, ezért akár a kisagy vezérlését is! (néhány speciális mirigy nyilván kivétel persze mint a hipofízis pl, de még ezek vezérlő szerepét is képes annyria részlegesen pótolni, hogy a szervezet nem omlik össze) csodás rejtélyes megmagyarázatlan ez az egész (főleg hogy kvázi magától hogy is alakulhatott ki, szinte követeli az intelligens tervezés magyarázatát), de még nincs magyarázat még nem megmagyarázott, megmagyarázatlan, de ki az a bátor botor, aki ki merné jelenteni hogy ez márpedig megmagyarázhatatlan?

Itt most megint megjegyzem, hogy mindez az én elgondolásom az egészről és nem tudományos értekezés, kéretik tehát ennek megfelelően kezelni, mint egy véleményt csupán. (jeleztem hogy gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott.... még azt is mellé tehetem, hogy kioktató flegma nagyokosok kíméljenek)... előre is köszönöm!

Namost itt az azért eléggé fura, hogy tehát kihasználjuk, azaz a szervezetünk a testünk és a teljes pszichénk kihasználja a teljes agyat (hiszen már láttuk, az képezi a teljes pszichénket, a háttér- vagy mélytudattal, ha tetszik tudattalannal és két részes felsőbbtudattal és az egóval együtt), ám egy dolog, hogy teljesen ki van használva, azonban aktív tudatos gondolkodásra nem használjuk az egészet, így is milyen csodás dolgokra képes az emberi elme csupán kicsi aktív tudatos része nemde? Elképesztő szellemi teljesítmények léteznek ugyebár. Mi lenne, ha valami mód ennél a kb 10%-nál többet csennénk el az agyszöveteinkből, a tudatos elménknek?
Vagy vajon lehetséges-e az akár, hogy a felsőbb tudatunkat és az öntudatunkat kvázi összeolvasszuk, most nincs rá jobb szavam, azaz az éber tudatos tudatunk, az a 10%, átvegye a teljes kontrollt és a 100% legyen tudatosan használva? Vagy legalábbis jóval több mint a 10%..? Lehetséges-e hogy a felsőbb tudatunk is a tudatos énünkké váljon, abba integrálódjon vagy inkább azt integrálja (na ez jó kérdés, nézőponttól függ... afféle tyúk-tojás dilemma).

Nos erre állítólag egy kevesen képesek, ha egyáltalán képes valaki biztosan (itt már inkább a legendák és mítoszok ingoványába tévedünk), amit én nem mernék kijelenteni. Hiszen nem igazán tudunk erre egyelőre pontos módszert, sem bizonyítékot, de ha netán lehetséges ez valóban, akkor talán valahogy bárki számára elérhető opció lehet, ha megvan a biztos módszer erre. Az biztos ugyebár, hogy keleten erre törekszenek, mind a buddhisták, mind a taoisták, és sok más misztika vallás és filozófia törekszik erre és a mítoszaik és legendáik mondják (és persze sok esetben a hitük), hogy léteztek és léteznek is ilyen titkos nagymesterek, megvilágosodottak halhatatlan és repülő remete szerzetesek stb; ill. a nyugati hagyományos ezoteria is erről beszél kicsit másképp; nevezik ezt kémiai mennyegzőnek a régi misztikusok, meg misztikus úniónak, Nagy árkánumnak, de ugyanez elvileg a Nirvána illetve a Mennyország, vagy éppen a feleszmélés néven is illetik, és még sok más néven. A lényege, hogy akinek ezt sikerül megvalósítani, az valóban egyfajta "übermensch" lesz, egy magasabb szintű, magasabb rendű ember, megugrotta a next level-t. Afféle varázslóvá, mágussá válik, mert minél inkább kontrollálja a felsőbb tudati régiókat az agyában, azaz valóban tudatosan az agya 10%-ánál jelentősen többet használ és kontrollálja azt tudatosan, akkor nem kizárt, hogy emberfeletti képesseégek birtokába kerül (egyesek bizonyosak abban, hogy ilyen esetben lehetségesé válik pl az öngyógyítás, az extra hosszú élet, akár évezredek stb)...

De milyen "hatalma" van eme ismeretlen és megmagyarázatlan (ám nem megmagyarázhatatlan, mint már tudjuk) kb 90%-nak? Van-e valami, amit már most bármi nagy-nagy mágussá válás és megvilágosodás híján is észlelhetünk?
Azt mondom, talán valami van!
Mégpedig az a valami, ami pont sokakat tévútra terel.
Ezek a testen kívüli élmények és tetszhalál élmények. (de egyébként a tudatos álom vagy éberálom közismert - általam is megtapasztalt elképesztő és csodálatos élményt is ide vehetem, aki átélte ezt már, az jól tudja miről beszélek...).
Szilárd meggyőződésem és újabb kutatások ezt igazolják, hogy ilyen élmények során az történik, hogy a tudattalanunk (azaz ez a csodatevő 90%, ami mellesleg képes szerintem és nem csak szerintem pl öngyógyításra és ellenkezőleg, ön-betegítésre is, de  már megint egy újabb könyvnyi téma lenne kifejteni ezt, a pszichoszomatikus jelenségek ugyebár) egy extrém, ha úgy tetszik sokkos pillanatban (és hát a halál beállta, ami ilyenkor leginkább a szív leállása ugyebár, mi az, ha nem ilyen pillanat és állapot), produkál nekünk egy kis afféle búcsú show-t, ami lényegében egy standard éber-álom (ezért hasonlók a beszámolt élmények és tapasztalatok, ugyebár pl nagy fehér fény, életfilm, testenkívüli tapasztalás stb), egy kis műsor magunktól magunknak szeretettel, ami lényegében egy megnyugvást vígasztalást, választ és reményt ad, hogy van tovább, sőt most valami nagyon jó jön (és ez már tény, az agy egy erős drogot kezd termelni, amitől ilyenkor "betépünk" és valami extrémen boldognak érezzük magunkat, ugye mondják a visszatértek, hogy maradni akartak, és most is inkább mennének vissza annyira nagyon jó volt "ott"... máris addiktívek lettek ugyebár... ;), s hozzá még jön a végső nagy álom, ebben pedig megkapjuk a lehető legkellemesebb és kétség oszlató, félelem enyhítő élményeket - gyakran az illető hite szerint, tehát van kinek Jézus jön, de van kinek Buddha vagy Allah éppen (már szépen sorban bekészítve a nemtudomhány szűzlány... ez vicc volt nyilván...), illetve holt szeretteinkkel találkozást élünk meg, és ezzel kínálja elménk búcsúzóul a Nagy Választ, arra, ami az emberi lény egyik fő kétsége, dilemmája és félelme... "lenni vagy nem lenni"... (mitöbb: "Lét Világmindenség Meg Minden" ugyebár... ;) )
Itt mivel - akár a sima álomban (ez is tény), a szubjektív időérzékelés borul, akár borzasztó hosszú időnek is tűnhet, átélhetünk éveknek tűnő időt, de akár egy egész örökéletet is boldogan "A mennyországban", azaz ilyen tudatállapotban, ennek illúziójával, a tetszhalál néhány perce alatt... és úgy ad át minket az enyészetnek, az irgalmatlan megszűnésnek, ez a csodás komplex gépezet, a testünk és szervezetünk, illetve egyúttal a természet, hogy még ebben is ad nekünk kis vagy akár nagy és teljes, végső megnyugvást és választ... Aztán észre sem vesszük tehát a végén, hogy vége, konyec, finító, úgy szenderülünk aztán a véleges örök nemlétezés "álmába"...

Itt meg kell jegyezzem, hogy nem tartom kizártnak, hogy bizonyos fejlettségi szintű "übermensch", ha tetszik megvilágosodott mester, tehát az illető használja tudatosan az agya 100% körüli vagy legalábbis a 10% átlagos tudatosságnál nagyobb arányban az agyát (szerintem minimum 30-40% lehet, amitől számítva már "mágusok" vagyunk), lehetséges hogy képes valamilyen energiamezőként kilépni (kvázi afféle lélek) és tovább fenntartani egy éteri tudatosságot (de ez puszta spekuláció), ergo létezik tovább a személy, gondolkodik és tapasztal egy szinten (nyilván kevéssé fizikailag), akár még manifesztálódhat is valamimód (innen eredhetnek esetleg a szellem történetek), de ilyen halál utáni kvázi "agy lenyomat" mint energia mező, ha nem tudatos, az idővel feloldódik, eloszlik az éterben (ezek a kvázi bolyongó szellemek, akik abszolút nincsenek képben), csak tényleg ilyen megvilágosodott mestereknél marad fent a személy, mint különálló entitás, és akár a téridő végéig is vagy tán tovább is egy más létformában (és ezt az állapotot akár öröklétnek mennyországnak is nevezhetjük, de sem Isten nem kell hozzá sem túlvilág, minden itt és most evilágban van, lényegében egy triviális fizikai jelenség, valamilyen speciális energiamező amit még nem ismerünk, megismétlem mindezt pusztán spekulatíve és hipotetikusan gondolom és persze nem a kisujjamból szoptam, hanem sokan fogadják el ezt a teóriát, meg van aki szilárdan hiszi is ezt, vagy hasonlót)...  
S mindez valójában így szép így jó, akár tényleg kvázi kilépünk és létezünk tovább energiamezőként, akár csak az agyunk úgymond élet lezáró illiúziója varázsol nekünk örökéletet, szinte egyformán kellemes (sőt valójában utóbbi a jobb, mert csak élvezzük a műsort passzívan, míg a másik verziónál általában célok és feladatok jönnek még, amiket el akarunk végezni, fejlődni-, vagy ad absurdum tanítani tovább stb (pl a buddhisták Boddhiszatva mesterekről beszélnek, akik nem testi létben is tanítanak tovább így vagy úgy és így meg úgy), ezzel már szinte mindegy is, hogy van egyáltalán valóban halál utáni létezés vagy nincs... (hiszen ha szubjektíve, maradéktalanul átéljük azt, akkor mégis még mi kéne..?)

Tehát a bizonyos "hülye filmek", melyek kapcsán születnek az ilyen hisztérikus kommentek és posztok, hogy mekkora baromság ez, hogy a filmben az ember valahogy eléri, hogy az agya 100%-át (vagy legalábbis olyan X-et belőle ami jóval több, mint a 10%) kihasználja, és szuperember lesz. Nos bizony egyáltalán nem hülyeséget mutatnak be, hanem nagyonis valós lehetőséget, csak éppen a megfogalmazás vagy az egész magyarázata és értelmezése a hibás és téves, azzal hogy csak előfeltételezi azt a téveszmét, hogy csak 10%-át használjuk az agynak, semmi többet és mást semmit sem belőle; a többi 90 meg ott van parlagon. Ámde most ezek a szuperemberek már azt illetve nagyobb hányadát is használják ugyebár. Így valóban hülyeség, hiszen nyilván már tudjuk, e gondolatmenet második fele részben helyes, az első fele teljes félreértés és tévedés. Más a valós és tényelges funkcionális kihasználtság (amit a szervezet és tudattalan funkciók használnak), és más a tudatos használat, az egó.

Tehát ebben a dilemmában vagy inkább dilemma rendszerben is, mint általában a legtöbben, az igazság valahol félúton van (vagy nem is annyira a felén), az arany középúton... (milyen érdekes hogy a Megvilágosodást nevezik arannyá nemesülésnek is, az alkimisták Arany készítése is ennek a metaforája)... ;)
Hát kösz és bocs, ha ezt a szellemi sajtreszerővel maszturbálást végigszenvedted velem, remélem azért valamit csak adott (ha mást nem kis szenvedést... ami enyhén szórakoztató de inkább fájdalmas..) 8)