A minap volt hír a médiában, hogy Trump papa váratlanul de hirtelen, belépett egy étterembe (vagy nem tudom, presszóba, bárba mindegy) és akkor ott úgy volt és beszélgetett meg ilyenek... aztán meg elment onnan... és mindenki teljesen kész volt... (azt mondjuk nem csodálom... kérdés, hogy e mefogalmazás pozitív vagy negatív árnyalatával voltak készen... hát tartok tőle inkább utóbbi... de lehet csak én vagyok undok)...
Na jó, hát most még persze kis ideig megteheti ezt valóban. Még civil ember és nem beiktatott elnök (reméljük nem is lesz, hátha valami közbejön, mondjuk pl egy jó hazafi mesterlövész kiloccsantja az agyát, jaj bocsánat... csak vicceltem természetesen... ilyet még álmomban sem mernék komolyan gondloni nyugalom kérem nyugalom...), de majd ha már hivatalosan elnök lesz jövőre, akkor már ilyet így nem fog tudni csinálni, attól tartok... Mert nyilván eleve nem engednek semmi spontán dolgot neki a biztonságiak, vagy ha mégis erőlteti (mert hatalma lesz hozzá végül is, csak az USA elnöke ugye), akkor sem lesz váratlan, mivel előtte már egy órával legalább, az adott bárban a vendégek a következőkre lesznek figyelmesek...
Váratlanul nagyon fura vendégek érkeznek az adott vendéglátóiparai egységbe (biztos nem Utasellátó persze, hiszen USA-ban vagyunk egy nagyvárosban ugyebár, szóval valami menő kis presszó lesz természetesen)... Jönnek a fiúk szépen sorban, egymás után, tucatnyian. Mind sötét öltönyben (men in black tudod), csudaszép nyakkendőben, fényes cipőben. Na nem nem... Nem együtt (az azért már tényleg nevetségesen feltűnő lenne), de néhány perces különbséggel, látványosan rezzenéstelen és érzelemmentes arckifejezésekkel és tekintettel (ami szinte üveges, olyan fegyelmezett és harcedzett), a márkás elengás élre vasalt zakók alatti láthatóan roppant deltás, izmos testekről enyhén kiálló dolgok sejlenek fel (amit naiv átlag polgár még csak nem is sejt, az mégis mi lehet, talán csak egy buksza vagy mp3 lejátszó - gondolják, holott adóvevők, golyóálló mellények, és több különféle professzionális, nagy kaliberű, elit kommandós automata kézifegyver több tárral)... Azeke a fess fiúk mind feltűnően magasak, szépen borotváltak, legfeljebb kis bajusz látható, frissen nyírt elegáns, divatos de rövid, katonás frizurával vagy néhányuknak tüskére vágva, illetve kopaszra borotválva... Nehéz nem észrevenni hogy valamilyen szolgálat emberei.
Nagyon furcsán, a vendégek körében kényelmetlenséget és feszültséget gerjesztve folyamatosan nézelődnek, jár a szemük-fejük, jobbra-balra, persze látszik az is, hogy próbálják mindezt valahogy feltűnés nélkül csinálni, szemkontaktust mindenkivel, egymással is kerülik, de hát nem tudják feltűnés nélküll csinálni, mivel eleve ordítóan feltűnőek, és feltűnő velük kapcsolatban minden, a külsejüktől a parfűmükig, a tekintetükön át a fura kitüremkedésekig, ami biztos nem (csak) a nagy fütyijük... és hát a viselkedésük sem szokványos... az is meglepő és fura kicsit, hogy egy árva szót sem szólnak, nem beszélgetnek, nem mosolyognak (holott azért egy bárban ez nem szokás, oda szórakozni lazítani járnak az emberek... illetve ugyebár vedelni). Na igen, hogy mit fogyasztanak, hát az is kicsit fura, mert nem kérnek sem egy sört vagy egy Whiskey-t vagy legalább egy kólát, hanem mind pontosan ugyanazt kérik ki kivétel nélkül, egy fekete kávé, cukor és tejszín nélkül... kész ennyi... esetleg egy pohár szénsavmentes ásványvíz legfeljebb némelyiküknek...
Ezek a különös fiúk leülnek különböző szabad asztalokhoz, néhányan a bárpulthoz, úgy hogy lényegében bármerre néz az ember, lesz legalább egy, bár az is látható, hogy ritkán hagyják egymást egyedül, inkább párban helyezkednek el. Teljesen belátják az egész hely minden zugát és bizony árgus szemmel figyelik is láthatóan. Egy-kettő közülük csak ácsorog és úgy szürcsölgeti a kávét... Néhányan meg újságot vesznek, vagy vesznek elő és mintha olvasnának, de az is látható hogy nem olvasnak, csak úgy tesznek és figyelnek közben minden idegszálukat megfeszítve, koncentrálva (ezen a szinten a hibázás nem lehet opció ugyebár), egy idő után mondjuk hozzájuk lehet szokni persze, szinte eltűnnek, mert annyira nem mozognak, annyira nem okoznak semmi zajt, nem zavaróak (leszámítva a feszélyező látványukat), hogy a bár zajában, füstjében (mert USA-ban lehet dohányozni még a legtöbb bárban ugyebár) meg azenében (és valami meccs is megy általában), hogy kb fél óra után már mindenki aki nem hagyta el a helységet (hiszen természetesen kivétel nélkül mindenki, talán egy két öreg rövidlátó és kisgyerek kivételével (aki véletlen odakeveredett kis időre a szüleivel - mindenki pontosan tudja az első perctől, hogy ezek mind nemzetbiztonsági ügynökök illetve államvédelmi, elnöki testőri szolgálat illetve néhány CIA-s és FBI-s speciális akciós bevetési elit ügynök tisztelte meg őket illusztris társaságával... és ha esetleg lenne kételye valakinek, kinézve az ajtón, már nem lehet, hiszen nem lehet nem észrevenni az utcán sorban leparkolt fekete, stötétített üveges, GMC pick up track-eket és néhány szintén sötétszínű, legújabb és legnagyobb fajta Cadillac-et és szintén legújabb, legnagyobb típusú amerikai Ford offorad terepjárót. Szóval ha volt kételye is valakinek és esetleg naivan elhitte, hogy csak totális véletlen, hogy legalább 12 darab ilyen szabvány alfahím, fekete- vagy legalábbis valami sötét színű öltönyben, fekete- vagy legalábbis valami sötét színű szuper autóval érkezve, kiborotválva, ezekkel a jellemzőkkel és viselkedéssel ellepnek egy bárt, az ezek után már be kell lássa, hogy itt bizony valami nagyon-nagyon elit razzia van vagy megfigyelés és akció és perceken belül lehet hogy elszabadul a pokol... Mit lehet tudni, talán egy nemzetközi terrorista bújt el vagy ilyesmi... és hamarosan arra csapnak le...
Szóval ez a bizonyos bár szép lassan, de biztosan, ürülget ki, a vendégek szedelőzködnek jobbára és szálingóznak el sorban, hiszen nem tudja senki mi lesz... megkérdezni ki a bánat merné tőlük... atyaég... Tehát inkább mennek, jobb az úgy. Senki sem vállalja ezt be, kevesen kockáztatnak valami nagy balhét.
40 perc múlva már csak egy maroknyi vendég van, a men in black-ek viszont pontosan ugyanúgy tartózkodnak a helyszínen... (mégis hogy mentek volna el, mikot ez volt, ezt kapták, szolgálat az szolgálat, bevetés az bevetés ugye), és kb 50 perccel az egész kezdete után pedig - ezt még lehet fokozni ugyanis - belép még néhány ugyanilyen fickó, majd vigyorogva, nagy hangon nevetgélve, kipirult arccal, kócos szőke fürtökkel, lobogó lobonccal, valakivel jó kedélyűen beszélgetve belép Mr Trump, mintha épp a Disneyland-be jött volna a kisfiával, próbálva nagyon természetesen viselkedni, majd az arcáról a mosoly lefagy, hiszen máris csalódottan konstatálja, hogy a bár vendégkörét már kb 90%-ban az állami emberek képezik...
Kicsit feszülten és kényszeredetten próbál elvegyülni és elbeszélgetni a pár még ottmaradt civillel, akik közül néhányan még most gyorsan elsomfordálnak (viaskodott bennük a vészjósló, kényelmetlen érzés és a kíváncsiság, hogy mégis mi lesz itt ugyebár...), most már látták mire megyki a balhé és elinalnak... Aztán Donald bátyó teátrálisan (hogy kinek már a show, persze jó kérdés) kikér a pultnál egy kólát, pár perc alatt megissza, pár szót váltva a csapossal... S a pult melletti lapostv-n épp menő baseball meccshez még valamit hangosan kínosan erőletetetten kedélyes nevető hangon hozzáfűz, ráncolt szemöldökkel, bölcs szakértő arckifejezéssel, bizalmaskodva odaszólva, majd az arcán e toz arckifejezéssel elsompolyog a kijárat felé, a mellette sétáló, elegáns, kosztümös, csinos hölggyel (aki sokat mondó módon, hogy ő itt ám milyen fontos ember, márkás szemüveget tolt fel hajékként a frissen lakkozott, divatos szaszon frizurája tetejére és vaskos mappát visz a hóna alatt, hogy bárki aki látta, akár az életére sőt még a szent Bibliára is megesküszik, hogy ő biztos, hogy borzasztóan és elképesztően fontos ember, akinek talán az egész államok sorsa a vállán nyugszik, alelnök helyettes lehet, vagy biztonsági főnök esetleg titkosszolgálati első államtitkár), ismét próbálva természetes viselkedést mímelve Trump vele kedélyesen beszélget eközben. Még egyszer hátrapillant (mintegy irreálisan és önámítóan reménykedve, hátha igaz sem volt amit itt átélt, vagy csak valami április térfa fél és most már valami más látvány lesz) és tekintetén az a mérhetetlen kínos érzés látszik, ami ilyenkor már nem palástolható... és már nem mosolyog a küszöböt átlépve, komor és gondterhelt... sőt inkább majdhogynem sírásra görbül a szája... Beül a autóba, majd csikorgó kerékkel elmegy az elnöki páncélozott Cadillac.
Aztán láss csodát! Pár perc múlva, hogy hogynem, "véletlenül éppen", lassan felkászálódik (egyszerre mozogfva, mintha egypetéjű ikrek lennének) az egyik asztaltól két ilyen fess, öltönyös adonisz fazon... A pultnál egykedvűen fizetnek halkan távoznak, csészéket az asztalon hagyják (pedig itt szokás és illik visszavinni, hiszen a pultnál kell kérni is és fizetni is, bár pincér kihozza néha)... az újságot is otthagyják az asztalon.
Aztán nem meglepő módon, így tovább szépen sorban a többiek is, s mintegy öt perc leforgása alatt, az összes ügynök és biztonságis tiszt, elhagyja a helységet, pont ahogy jöttek, úgy távoznak, csendben fegyelmezetten...
A terepjárók, pickupok és Cadillac-ek (van egy lépcsőshátú szedan GMC is...), némelyik nagyon mély basszus motorhanggal, szépen lassan, néhány perces szünetekkel felbőgnek, és elhajtanak, nem sietve, nyugodtan szépen... és lelép az összes ügynök féle forma... Nem történt esemény, minden csendes. Az akciónak vége..!
A pultos szedi össze a csészéket, letörli az asztalokat, kínosan körbepillant, tekintete találkozik a presszóban maradt, összevissza három emberrel sorban egymás után, akik tulajdonképpen, nem túl patinás kis társaság, hiszen egyikük egy enyhén értelmi fogyatékos tinédzser fiú; a másik egy 94 éves bácsi, aki gyakorlatilag szinte semmit sem lát és nem hall (nyilván az égvilágon semmit nem fogott fel, abból ami itt történt, mert jobbára bóbiskolt az elmúlt órában, a megmelegedett ale söre fölött...) valamint, de nem utolsó sorban persze, egy Vietnamot is megjárt tisztes veterán hazafi, aki nyugalmazott rendőrtiszt. Na ő kimondottan élvezte az egész show-t (mert neki az volt ez az egész). Hajdani ifjúkora nagy akcióit idézte fel és néha szinte (vagy nem is szinte) könnybe lábadt a szeme az elmúlt órában, annyira jól érezte magát, hogy majdnem táncra perdült; több kisebb katarzist (bár ő ezt így aligha tudta volna megfogalmazni, csak azt hogy kurva jó) is átélt és folyamatosan rendelte a Whiskey-szódákat fülig érő szájjal, csillogó szemekkel... Még a meccset sem nézte, ami miatt beült egy órája ide...
A meccs halkan zúg még, a zene is halkan szól, épp egy lassú halk dal megy... szóval szinte csend van, tán még a szúnyog is hallatszik, ami az afroamerikai nyugdíjas, félállású szakácsnő enyhén redőzött tarkójára készül ép leszállni... az a megszokott zsivaj, ami átalában szokott itt lenni - nincs... Szó bennszakad, hann fennakad, lehellet megszegik... és pár perc elteltével, megtörik a jég végre! Csöng az ajtó csengettyű ismét, megváltó, üdvözítő és felszabadító hangon töri meg a kínos csendet. Az ominózus esemény óta az első civil törzsvendég végre megérkezik, aminek láthatóan a csapos nagyon-nagyon örül (de hátuolról a konyháról is a félhomályból több fürkész szempár is pislogva rebben belesve), fülég érő a vigyor az arcán és már csapolja is a sört (csak a szokásos ugyebár)...
Az érkező fickónak gőze nincs mi történt itt, de elég furcsáló, meglepett arccal néz körbe, hogy ilyen kevesen vannak, ilyet még itt nem látott 14 év alatt, amióta ez a törzshelye (és meló után délután bejár, 3-4 vagy 5-6-7 pofa sörre)...
Hát kérem a jó öreg Trump papa majd, valahogy így fog "spontán" és váratlanul megjelenni egy városban az államokban, egy bárban (vagy bármi egyéb vendéglátóipari szolgáltató egységben), ha már beiktatták elnöknek... :D
